20. Félig egész, félig törött

Sziasztok. Ne haragudjatok, de még mindig szinte tehetetlen vagyok, igyekszem, ahogy tudok. Még mindig türelmeteket kérem. Jó olvasást.! : )

r.

Nem akartam újra beletemetkezni a magányba és az önsajnálatba. És nem akartam meghagyni Keith-nek azt az örömöt, hogy akár egyetlen egy pillanatra is padlóra kerüljek miatta. Már voltam a mocsokban, fetrengtem a sárban és nem vagyok hajlandó még egyszer olyan mélyre süllyedni. Bárkiről is legyen szó. Én egy erős, független nő vagyok és nincsen szükségem senkire. Igen, ezzel biztattam magam, de a szombat este Rafaellnél, sokkal gyorsabban eljött, mint vártam volna. 

Idegesen készülődtem Holly-val, az ütött-kopott kis lakásában. De nem bíztunk a véletlenre semmit. Már nála kibontottuk az üveg vodkát és a pezsgőt, amit még odafele vettem az egyik szupermarketben. Ép a tükör előtt álltunk és Holly sminkjét készítettem, amikor a hangszóróból egy iszonyatosan régi, de mégis pörgős szám szólalt meg. Az egyik kedvencünk. Felsikítva rohantunk át a nappaliba és a dohos díványra felugorva énekeltük a zenét. A kifulladásig énekeltünk torkunk szakadtából, miközben a pezsgő és a vodka vészesen fogyott. Nem foglalkoztunk semmivel.

Leugrottam a kanapéról, elővettem egy cigit, meggyújtottam és odaadtam Holly-nak, majd egy másikra szálra rágyújtva elterültem a kanapén. Holly mellém dobta magát. Kicsit megint úgy éreztem magam, mint régen. Félig egésznek. A füst lassan töltötte be a szobát és a maradék vodkánk is elfogyott. Az este átcsapott éjszakába nekünk pedig lassan indulni kellett. Ma kiakartunk tenni magunkért, és híven a hírnevemhez ma nem akartam mentegetőzni a tetteim következményeiért, csak élvezni akartam az éjszaka adta lehetőségeket. 

A tükör előtt megállva, végig pillantva magamon, még én is azt mondtam magamra, hogy jól nézek ki. Egy icipici rövid nadrágot vettem fel, ami ép, hogy takarta a fenekemet, felsőtestemet pedig egy fél vállas fekete póló alá rejtettem, amiből kilátszódott a hasam. Napbarnított bőrömtől úgy néztem ki, mint egy félig spanyol. Holly meg állt mellettem, nyomott az arcomra egy puszit és a kezembe adott egy meggyújtott cigit.
- Gyönyörű vagy! – suttogta a fülembe. Szavai hízelgően csengtek, és az alkohol hatásának köszönhetően még én is elhittem egy részét.
- Ahogy te is. – biccentettem, mosolyogva viszonozva a bókot.
- Indulhatunk? – kérdezte már félig az ajtóban állva. Bólintva mellé léptem, felvettem a táskámat és az emeletről lesétálva beültünk a rendelt taxinkba. Nem akartunk úgy járni, mint legutóbb, hogy nem tuduk hazajönni, ezért úgy döntöttünk, hogy taxival megyünk. És mivel New York-ban, amúgy is rengeteg a sárga kocsi, nem volt nehéz szereznünk egyet. 

Még mielőtt Rafaelhez mentünk volna, kisebb kitérőt tettünk és beugrottunk a La Rosa Negrába, meglátogattuk Joe-t. A hely most is tele volt, mint mindig szombat esténként. Alig fértünk el az embertömeg mellett, de sikerült oda furakodnunk a pulthoz. Joe nagy mosollyal az arcán üdvözölt minket, miközben már töltötte is nekünk az ananász-vodkát. Két pohár után úgy döntöttünk, hogy elég lesz ebből a zsúfoltságból és újabb taxiba ülve átmentünk egy közeli pubba, ahol néhány kör rövid tequila után, úgy döntöttünk, hogy tovább állunk. A következő taxiba ülve már Rafaelhez mentünk, ahonnan már csak mi hiányoztunk. Kiabálva üdvözöltek minket.
- Hé, Lea! – kiáltotta Rafa, ahogy meglátott, miközben az emberek között oldalaztam ki hozzá a szokásos helyére, a kertbe. Leültem mellé a kinti kanapéra és az ökléhez érintve az öklömet üdvözöltem. – Hol voltatok eddig, lányok? – nézett ránk felváltva, miközben egy cigivel kínált minket. Elfogadtuk, közben összenéztünk Holly-val és vissza gondolva jót nevettünk az előkészületeken.
- Még elmentünk erre-arra. – válaszoltam kifújva a füstöt.
- Eddig csak rátok vártunk. – kacsintott, majd felállt, közelebb ment a zenének felállított, fából összeeszkábált DJ pulthoz és mondott valamit Jaden-nek, a DJ-s srácnak. Vigyorogva visszaült mellém, és pár másodperc múlva már a kedvenc mixem szólt a hangszórókból. Indila – Tourner Dans Le Vide egy mix változata. Felsikoltva kaptam a szám elé a kezem, majd hajoltam közelebb Rafa-hoz, és az arcára nyomtam egy arcra csókot. Röhögve viszonozta és vigyorogva végig nézte, ahogy felpattanok a kanapéról és magam körül mindenkit felrángatva táncolásra ösztökélem az embereket.

A meleg az éjszaka eljövetelével nem csillapodott, sőt úgy éreztem, hogy egyre nagyobb a forróság körülöttem. Eszembe sem jutott, hogy ez azért lehet, mert egy kicsivel több alkoholt vittem a szervezetembe, mint kellett volna. De nem foglalkozva ezzel az aprócska ténnyel, sorba ittam a kezembe adott poharak tartalmát. 

Még meg sem érkezett, még meg sem láttam, amikor már megéreztem a jelenlétét. A testemen végig futott egy jól eső bizsergés és kirázott a hideg. Ahogy megéreztem, nem tehettem róla, de kutató pillantásokkal fordultam körbe a kertben. Nem telt bele pár másodpercbe, és fel is fedeztem. A verandán ácsorgott, fekete V kivágású pólójában, szaggatott farmerjában és a tündöklő fekete szemeivel. Kezei zsebébe voltak mélyesztve, és olyan lezseren álldogált, mintha elveszett lett volna. De Keith nem az az elveszett fajta. A szívem hamarabb reagált rá, mint szerettem volna, de, ahogy megláttam elöntött a melegség és akaratlanul is, de széles mosoly csúszott ajkaimra. Akármit is tettünk egymással, azon a délután nekem már nem számított. Képes lettem volna elfelejteni, csak, hogy újra érezhessem puha, méz édes ajkait ajkaimon. Valószínűleg, ha agyamat nem öntötte volna el az alkohol, akkor nem ezt mondom, de hát mit lehet már tenni?! Már ép készültem volna elindulni felé, amikor megtorpantam és keserű ízzel a számban néztem végig, ahogy egy kreol bőrű, barna, göndör hajú lány kilép a verandára, körbenéz, majd, ahogy meglátja Keith-t, megállapodik rajta a tekintete és egy széles mosoly kíséretében mellé lép és… megcsókolja. Tudtam, ez nem lehet más, csak Marisol. 

Levegőm elakadt, testem megremegett és a könnyeim csípték a szememet. Kezeim ökölbe szorultak, és nem akartam elhinni, hogy az én Spanyol Fél Istenemhez tartozik egy Spanyol Fél Istennő is. Túl szép volt, hogy igaz legyen. Magamon nevetve, hisztérikus állapotban nyomultam át az embereken, fel egészen a verandáig, de ott sem álltam meg. Mellettük eltrappolva, az egyiknek meglökve a vállát mentem be a házba, egészen a konyháig, ahol megtaláltam Rafaellt és Holly-t.
- Adj még vodkát! – kiabáltam túl a zenét. Mindketten hatalmas, tágra nyílt szemekkel bámultak rám, de nem kérdeztek semmit, csak kerestek gyorsan egy vodkás üveget és töltöttek nekem egy pohárral. Lehúztam az egészet, de nem éreztem elégnek. Elvettem az egész üveggel és a további fél órában az üveg volt a barátom. Egészen addig, míg el nem fogyott, utána pedig kerestem magamnak másikat. Már ép eleget ittam, ahhoz, hogy alig bírjak állni gyenge lábaimon, de nem akartam megállni. Túl nagy volt a fájdalmam és minden zavart. Dühös voltam és kába. Dühített a tudat, hogy érzelmileg ennyire sebezhető vagyok.