Nagyon rövidke részre sikerült, inkább mondanám átvezető soroknak. De holnap hozom a következőt. Jó olvasást! : )
r.
- Te ezt nem értheted. – rázta meg a
fejét tagadólag.
- Igen? Akkor magyarázd meg. – néztem rá kihívóan. Alig pár centire álltunk egymástól, de a levegő így is felfórosodott körülöttünk. De nem válaszolt, csak bámult azokkal a mindent tudó fekete szemeivel. – Tudod… - kezdtem végig gondolva az eddig velünk történteket. – Te mindig elítéltél engem. Sosem vetted a fáradtságot, hogy megkérdezz engem, hogy miért úgy csinálom a dolgokat, ahogy. Te a könnyebb utat választottad, és nem akartál energiát belefektetni a nem létező kapcsolatunkba és a nem létező barátságunkba. Első látásra ítéltél, ami az egyik legundorítóbb tulajdonság. De még ezt is elnéztem számodra. És most, mikor én, ítéllek el, - holott van hozzá egy kis alapom -, te mondod nekem, hogy ezt nem érthetem. És miért nem érthetem? Mert szerinted nem tudom a hátterét. De te esélyt sem adsz nekem, hogy megértsem. Én legalább adtam. Próbálkoztam. Szerettem volna, ha megérted, hogy mit miért csinálok. Szerettem volna, ha át látsz rajtam. De te nem akartál. – tártam szét a kezeimet, és nehezemre esett vissza nyelni a gombócot a torkomban. – Én pedig, mikor meg akarlak érteni, akarok rád időd szánni, hogy végig hallgassam a magyarázatodat, kizársz engem. – böktem felé a mutatóujjammal. Szemeiben semmi megbánást nem láttam. És ez fájt. Nagyon fájt. – Így is lehet játszani. – bólintottam, miközben úgy éreztem magam, mint aki egy bábuval beszélget. – De, ha te ebben a játékban akarsz részt venni, engem hagyj ki belőle, és ne keress többet! Mert ez egy undorító játék. – ezzel sarkon fordultam és ott hagytam. Amilyen gyorsan csak tudtam a kasszához siettem, gyorsan fizettem és pár másodperc múlva már a kocsimban zokogtam.
- Igen? Akkor magyarázd meg. – néztem rá kihívóan. Alig pár centire álltunk egymástól, de a levegő így is felfórosodott körülöttünk. De nem válaszolt, csak bámult azokkal a mindent tudó fekete szemeivel. – Tudod… - kezdtem végig gondolva az eddig velünk történteket. – Te mindig elítéltél engem. Sosem vetted a fáradtságot, hogy megkérdezz engem, hogy miért úgy csinálom a dolgokat, ahogy. Te a könnyebb utat választottad, és nem akartál energiát belefektetni a nem létező kapcsolatunkba és a nem létező barátságunkba. Első látásra ítéltél, ami az egyik legundorítóbb tulajdonság. De még ezt is elnéztem számodra. És most, mikor én, ítéllek el, - holott van hozzá egy kis alapom -, te mondod nekem, hogy ezt nem érthetem. És miért nem érthetem? Mert szerinted nem tudom a hátterét. De te esélyt sem adsz nekem, hogy megértsem. Én legalább adtam. Próbálkoztam. Szerettem volna, ha megérted, hogy mit miért csinálok. Szerettem volna, ha át látsz rajtam. De te nem akartál. – tártam szét a kezeimet, és nehezemre esett vissza nyelni a gombócot a torkomban. – Én pedig, mikor meg akarlak érteni, akarok rád időd szánni, hogy végig hallgassam a magyarázatodat, kizársz engem. – böktem felé a mutatóujjammal. Szemeiben semmi megbánást nem láttam. És ez fájt. Nagyon fájt. – Így is lehet játszani. – bólintottam, miközben úgy éreztem magam, mint aki egy bábuval beszélget. – De, ha te ebben a játékban akarsz részt venni, engem hagyj ki belőle, és ne keress többet! Mert ez egy undorító játék. – ezzel sarkon fordultam és ott hagytam. Amilyen gyorsan csak tudtam a kasszához siettem, gyorsan fizettem és pár másodperc múlva már a kocsimban zokogtam.
Én nem akartam kiborulni. De
tényleg. Esküszöm. Tartani akartam magam. Legalább addig, amíg a szobámba érek.
Csak ilyen még sosem fordult elő velem. Sosem éreztem még ilyet. Nem tudtam,
hogy tényleg létezik olyan szerelem, mint a filmekben. Nem tudtam, hogy ennyire
tud fájni a szív egy fiú miatt. Azt hittem, hogy már ismerem a fájdalom összes
fokozatát, és hogy mindegyikkel találkoztam már életem során. De ez olyan erős
volt. És olyan hirtelen jött. Nem tudtam vele mit kezdeni. Nem tudtam, hogyan
kezeljem. Csak annyit tudtam, hogy sürgősen kezdenem kell valamit ezzel az
egész Keith-dologgal, mert ha nem teszem, akkor testileg és idegileg még jobban
tönkre tesz.
A sírást abbahagyva, erőt vettem
magamon és haza hajtottam. Kipakoltam a konyhában, majd felszaladtam az
emeletre. Beálltam a zuhany alá, amilyen gyorsan csak tudtam letusoltam és összekészülődtem.
Meg akartam mutatni Keithnek, hogy mit veszített. Be akartam bizonyítani neki,
hogy én is szerethető vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése