Nem engedtem el a kezét, csak vártam
a válaszát, ami reméltem, hogy hosszú lesz és kimerítő. Tudni akartam végre
róla az igazat. De ő csak bámult azokkal a hatalmas, fekete szemeivel és nem
hagyta el szó a száját. Azt hittem, már sosem fog megszólalni. Mikor mégis
megtette, hangja rekedtes volt, amitől kirázott a hideg, és valami olyasfajta erő
volt benne, amit még sosem tapasztaltam.
- Nyolc éves koromig az Államokban éltünk a szüleimmel. Catharina, akkor még kicsi volt, ezért nincsenek emlékei azokból az időkből. Nem tudja, hogy laktunk itt valaha is. Spanyolországba költöztünk. De négy éve, minden nyáron visszajövök az Államokba, hogy eltöltsek itt egy kis időt, ami emlékeztet a gyerekkori barátaimra és az itt töltött évekre. Most fordult elő először, hogy Catharina is velem tartott. Eddig mindig egyedül jöttem, és az ország különböző pontjaira mentem. De idén úgy döntöttem, hogy visszajövök az akkori házunkba, ami azóta sem változott semmit, hogy utoljára ott jártam. – halványan elmosolyodott, és tekintete olyan volt, mint aki a múltban jár. – Az első hétvégén találkoztam veled. – bökött felém állával. – Nem szeretem a vad bulikat, és nem is akartam rendezni semmit, de Catharina erősködött, és tudod milyen. – nevetett fel egy pillanatra. – Kint ültem a sötétben, mikor meghallottam a hangokat. Muszáj voltalak megvédeni téged, valamiféle késztetést éreztem rá, hogy leszedjem rólad azt a vadbarmot, és téged biztonságba helyezzelek, de te már akkor is ellenálltál. – apró félmosoly jelent meg szája szegletében és én sem tudtam leplezni mosolyomat. – Volt benned valami, ami nem hagyott nyugodni, és ki akartam deríteni, hogy micsoda, miközben folyamatosan azzal győzködtem magam, hogy te más vagy és nem kellene, hogy foglalkozzak veled, mert te nem vagy nekem való az őrült életeddel és viselkedéseddel, de ahogy egyre többet gondolkoztam ezen, kezdtem beléd őrülni. – szívem hatalmasat dobbant, ahogy felfogtam értelmét a szavainak. – És azután jött a csók a vendéglőben. Csak azért mentem bele, mert azzal győzködtem magam, hogy csak egy csók az egész, megtudom végre mi az, ami hozzád köt és végeztem veled. Még az is megfordult a fejemben, hogy utána visszamegyek a Spanyolországba, de te nem engedted. Maradtam. Miattad. – fekete szemei az enyéimbe fúródtak és én is éreztem, amit ő. Melegség járta át testemet. – Aztán jöttek egymás után a hétvégék, a házibulik, az éjszakák, amikor csak gondoltatok egyet és mentetek. Megőrjítettél úgy, hogy közben nem is tudtam rólad semmit. És ott voltak az srácok. Mind tudták, hogy milyen veled, és én is hallottam a pletykákat. Hogy hány sráccal voltál már együtt alkalmanként. Megpróbáltam félre tenni ezt az aprócska tényt, volt, hogy sikerült, volt, hogy nem. És néha, igen. Tényleg bántani akartalak a szavaimmal, mert úgy gondoltam, hogy megérdemled, de egyszer Catharina megállított, és azt mondta, hogy hagyjalak békén, mert nem tudom a te történetedet. Megkérdeztem tőle, hogy ő tudja-e, de csak a fejét rázta, és azt mondta, hogy nem, mert se te, se Holly nem vagytok hajlandóak elmondani neki. Akkor határoztam el magamba, hogy megpróbállak megfejteni. És, akkor jött a telefonhívásod, hogy mit írj a levélben. – gyorsan beszélt, alig értettem szavait és nagyon kellett figyeljek, hogy követni tudjam. – Tudtam, hogy akkor van esélyem, hogy beszédre bírjalak, de nem bírtam magammal. – kirántotta fogságba tartott kezét, ujjaim közül és végig szántott vele haján. Tudtam, hogy nehezére esik magáról és az érzéseiről beszélni, de azt a hálát és örömöt, nem tudom leírni, ami a testembe keringett, amiért végre megnyílt nekem. – Nem volt belőled elég egy csók, egy ölelés. Nem volt elég. Tudtad, hogy elítélek, és én is tisztában voltam vele, mégis akartalak. Akkor festetted át a hajad lilára. Őrülten szexi volt, ahogy a semmi ruhádban vártál rám, a lila hajaddal és nem tudtam uralkodni magamon. Tudni akartam milyen veled. Azt mondtam magamnak, hogy ez csak szex. És először talán az is volt. – bólintottam. Ezzel én is tisztában voltam. Számítottam rá, de nekem már akkor is jelentett valamit. – De másodjára, mikor már az én szobámba voltál, az én pólómba, akkor már nem csak szex volt. És bármennyire is nem akartam, volt benne érzelem is. – apró, megsebzett szívem, hallva szavait, erősebb szárnycsapásokat hallatott, ki akart repülni mellkasomból.
- És Marisol? – szóltam közbe csendesen. Már nem volt hátra, csak ő. Róla is tudnom kellett, hogy megnyugodjak.
- Nos, – apró fintor jelent meg a száján, ami alig volt észrevehető. – Ő az én életemben, azóta jelen van, hogy elköltöztünk Spanyolországba. Neki köszönhetem, hogy megtanultam spanyolul, hogy be tudtam illeszkedni és, hogy ott lettek barátaim. Először csak baráti viszony volt köztünk, egészen tizenhat éves korunkig. Én akkor kezdtem szórakozni, ő pedig mindig velünk tartott. Már nem is emlékszem, hogyan történt. – tekintete ködös volt, és látszott rajta, hogy az emlékei között kutat. – Én ittam, ő pedig szerelmet vallott. Tudtam, hogy nem szeretem úgy, ahogyan ő engem, de fiatal voltam és részeg. Adott volt a lehetőség, és rohadtul szégyellem magam emiatt, de kihasználtam a pillanatot. Sosem mondtuk ki, hogy együtt vagyunk, de ő mindig ott volt, mikor más nem. Mindig ott volt, egy éjszaka után, vagy csak az esős napokon, mikor nincs kedve az embernek elmenni sehova.
- És most miért van itt? – kiszáradt a szám, és nehezemre esett nyelni. Ittam a már kihűlt teámból. Keith vett egy mély levegőt és hangosan fújta ki azt.
- Értem. – felelte a szemeimbe nézve. – Azért jött, mert lassan vége a nyárnak, és ebben az időszakban szoktam hazamenni. De mivel még ezt nem tettem meg, jött, hogy hazavigyen.
- Nyolc éves koromig az Államokban éltünk a szüleimmel. Catharina, akkor még kicsi volt, ezért nincsenek emlékei azokból az időkből. Nem tudja, hogy laktunk itt valaha is. Spanyolországba költöztünk. De négy éve, minden nyáron visszajövök az Államokba, hogy eltöltsek itt egy kis időt, ami emlékeztet a gyerekkori barátaimra és az itt töltött évekre. Most fordult elő először, hogy Catharina is velem tartott. Eddig mindig egyedül jöttem, és az ország különböző pontjaira mentem. De idén úgy döntöttem, hogy visszajövök az akkori házunkba, ami azóta sem változott semmit, hogy utoljára ott jártam. – halványan elmosolyodott, és tekintete olyan volt, mint aki a múltban jár. – Az első hétvégén találkoztam veled. – bökött felém állával. – Nem szeretem a vad bulikat, és nem is akartam rendezni semmit, de Catharina erősködött, és tudod milyen. – nevetett fel egy pillanatra. – Kint ültem a sötétben, mikor meghallottam a hangokat. Muszáj voltalak megvédeni téged, valamiféle késztetést éreztem rá, hogy leszedjem rólad azt a vadbarmot, és téged biztonságba helyezzelek, de te már akkor is ellenálltál. – apró félmosoly jelent meg szája szegletében és én sem tudtam leplezni mosolyomat. – Volt benned valami, ami nem hagyott nyugodni, és ki akartam deríteni, hogy micsoda, miközben folyamatosan azzal győzködtem magam, hogy te más vagy és nem kellene, hogy foglalkozzak veled, mert te nem vagy nekem való az őrült életeddel és viselkedéseddel, de ahogy egyre többet gondolkoztam ezen, kezdtem beléd őrülni. – szívem hatalmasat dobbant, ahogy felfogtam értelmét a szavainak. – És azután jött a csók a vendéglőben. Csak azért mentem bele, mert azzal győzködtem magam, hogy csak egy csók az egész, megtudom végre mi az, ami hozzád köt és végeztem veled. Még az is megfordult a fejemben, hogy utána visszamegyek a Spanyolországba, de te nem engedted. Maradtam. Miattad. – fekete szemei az enyéimbe fúródtak és én is éreztem, amit ő. Melegség járta át testemet. – Aztán jöttek egymás után a hétvégék, a házibulik, az éjszakák, amikor csak gondoltatok egyet és mentetek. Megőrjítettél úgy, hogy közben nem is tudtam rólad semmit. És ott voltak az srácok. Mind tudták, hogy milyen veled, és én is hallottam a pletykákat. Hogy hány sráccal voltál már együtt alkalmanként. Megpróbáltam félre tenni ezt az aprócska tényt, volt, hogy sikerült, volt, hogy nem. És néha, igen. Tényleg bántani akartalak a szavaimmal, mert úgy gondoltam, hogy megérdemled, de egyszer Catharina megállított, és azt mondta, hogy hagyjalak békén, mert nem tudom a te történetedet. Megkérdeztem tőle, hogy ő tudja-e, de csak a fejét rázta, és azt mondta, hogy nem, mert se te, se Holly nem vagytok hajlandóak elmondani neki. Akkor határoztam el magamba, hogy megpróbállak megfejteni. És, akkor jött a telefonhívásod, hogy mit írj a levélben. – gyorsan beszélt, alig értettem szavait és nagyon kellett figyeljek, hogy követni tudjam. – Tudtam, hogy akkor van esélyem, hogy beszédre bírjalak, de nem bírtam magammal. – kirántotta fogságba tartott kezét, ujjaim közül és végig szántott vele haján. Tudtam, hogy nehezére esik magáról és az érzéseiről beszélni, de azt a hálát és örömöt, nem tudom leírni, ami a testembe keringett, amiért végre megnyílt nekem. – Nem volt belőled elég egy csók, egy ölelés. Nem volt elég. Tudtad, hogy elítélek, és én is tisztában voltam vele, mégis akartalak. Akkor festetted át a hajad lilára. Őrülten szexi volt, ahogy a semmi ruhádban vártál rám, a lila hajaddal és nem tudtam uralkodni magamon. Tudni akartam milyen veled. Azt mondtam magamnak, hogy ez csak szex. És először talán az is volt. – bólintottam. Ezzel én is tisztában voltam. Számítottam rá, de nekem már akkor is jelentett valamit. – De másodjára, mikor már az én szobámba voltál, az én pólómba, akkor már nem csak szex volt. És bármennyire is nem akartam, volt benne érzelem is. – apró, megsebzett szívem, hallva szavait, erősebb szárnycsapásokat hallatott, ki akart repülni mellkasomból.
- És Marisol? – szóltam közbe csendesen. Már nem volt hátra, csak ő. Róla is tudnom kellett, hogy megnyugodjak.
- Nos, – apró fintor jelent meg a száján, ami alig volt észrevehető. – Ő az én életemben, azóta jelen van, hogy elköltöztünk Spanyolországba. Neki köszönhetem, hogy megtanultam spanyolul, hogy be tudtam illeszkedni és, hogy ott lettek barátaim. Először csak baráti viszony volt köztünk, egészen tizenhat éves korunkig. Én akkor kezdtem szórakozni, ő pedig mindig velünk tartott. Már nem is emlékszem, hogyan történt. – tekintete ködös volt, és látszott rajta, hogy az emlékei között kutat. – Én ittam, ő pedig szerelmet vallott. Tudtam, hogy nem szeretem úgy, ahogyan ő engem, de fiatal voltam és részeg. Adott volt a lehetőség, és rohadtul szégyellem magam emiatt, de kihasználtam a pillanatot. Sosem mondtuk ki, hogy együtt vagyunk, de ő mindig ott volt, mikor más nem. Mindig ott volt, egy éjszaka után, vagy csak az esős napokon, mikor nincs kedve az embernek elmenni sehova.
- És most miért van itt? – kiszáradt a szám, és nehezemre esett nyelni. Ittam a már kihűlt teámból. Keith vett egy mély levegőt és hangosan fújta ki azt.
- Értem. – felelte a szemeimbe nézve. – Azért jött, mert lassan vége a nyárnak, és ebben az időszakban szoktam hazamenni. De mivel még ezt nem tettem meg, jött, hogy hazavigyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése