13. A sötét

Ne haragudjatok a késésért, de vizsgaidőszak van! Jó olvasást! : )

r.

Barna haj, barna szem, kreol bőr. Úgy néz ki a sötét lett a zsánerem. Szememet forgatva léptem közelebb a sráchoz, majd egy sugárzó mosoly kíséretében felnéztem az arcára.
- Szia. – búgtam selymes hangon.
- Szia. – köszönt vissza meghökkenve és kicsit körül nézett, hogy megbizonyosodjon, hogy tényleg hozzá mentem-e.
- Leana vagyok. – nyújtottam a kezemet, miközben pillantásomat nem szakítottam el értetlen arcáról. Magamban felkuncogtam.
- Travis. – kapta el a kezemet és nem kerülte el a figyelmemet, hogy közelebb araszolt hozzám.
- Örülök, hogy megismertelek, Travis. – suttogtam a mondat végén a nevét, ezzel fokozva a hatást.

Tudom, hogy nem kellett volna, de mégis megtettem. Kellett az alkohol, hogy el tudjak lazulni és felmenjek az emeletre Travis-el. Nem akartam a következményekre gondolni, vagy arra, hogy hogyan jutunk haza. Csak jól akartam érezni magam. Nem tudom hány pohár vodka-ananászt ihattam meg, de ahhoz valószínűleg elég sokat, hogy ne emlékezzek, hogy jutottam fel a lépcsőn egészen egy sötét szobáig ahol már félmeztelenül feküdtem a srác alatt, akinek a keze vadul siklott fel-alá a testemen, és egyre türelmetlenebbül rángatta le rólam azt a kevés ruhát, ami még rajtam volt.

Kezei érintése egyáltalán nem volt puha és lágy. Érdes volt és követelőző. Nem érdekelte, hogy én mit akarok, nem akart gyengéd lenni. Csak be akart jutni a bugyim alá és egy öt perces szex kíséretében jól akarta érezni magát. A szeme nem csillogott, ahogy tetőtől talpig végig mért, csókja nem is volt igazi csók és nem volt édes. Ledugta a nyelvét a torkomon, amitől elkapott a hányinger és legszívesebben lelöktem volna magamról. Az érintése, a nyelve, a teste, ahogy fölém magasodva teljesen betakart kijózanított és már nem is volt kedvem hozzá. Habár még nem is történt semmi, már most kihasználtnak és üresnek éreztem magam. Miután a nyelvét kiszabadította a torkomból egy kis levegő után kaptam.
- Figyelj, én… - kezdtem volna, de rögtön félbeszakított.
- Igen? Te akarsz felül lenni? Nekem úgyis jó. – szemei felcsillantak, ahogy belegondolt, hogy még kevesebbet kellett volna tennie a pár másodperces orgazmusáért és már mászott is le rólam.
- Nem. – megráztam a fejemet és egy kis teret nyerve arrébb húzódtam. – Azt akartam mondani, hogy ez még sem olyan jó ötlet. – egészen elmásztam az ágy támlájáig és onnan néztem végig, ahogy izmai megfeszülnek és a könnyed pillanatot a dühe veszi át. Még a szoba légtere is megváltozott.
- Ne csináld ezt! Tudom, hogy te is akarod. – a hangja teljesen ellent mondott teste reakciójával. Megpróbált higgadtan és magához édesgetve beszélni.
- Nem. – újra megráztam a fejemet, felhúztam a térdeimet és átfogtam őket. – Nem akarom. Ne haragudj. – suttogtam.
- Ezt nem teheted! – már nyoma sem volt az előbbi képmutató kedvességének. Csak az elvesztett célt látta.
- Sajnálom. – suttogtam újra, előre-hátra ringatva magam. Dühösen felpattant az ágyról és visszarángatta magára a ruháit. Undorodva nézett rám, ahogy az ajtóhoz lépett és elfordította benne a zárat, hogy kilépjen rajta.
- Ribanc. – vetette oda még, mielőtt távozott volna. Ahogy becsukódott mögötte az ajtó kitört belőlem a megállíthatatlan zokogás. 

Csak ültem ott az üres szobában és patakokban ömlött a könnyem. Még annyira sem volt erőm, hogy összeszedjem a ruhámat és felöltözzek. A zene felszűrődött a földszintről, de a szobát az én zokogásom töltötte be. Meg akartam keresni a telefonomat, hogy felhívjam Hollyt, hogy jöjjön fel hozzám, de képtelen voltam rá. Nem tudtam megmozdulni. Üresnek éreztem magam, mint egy baba, akit kiültettek a játékbolt kirakatába és ott hagyták, hogy a vásárlók és járókelők nézegethessék. Rég éreztem már magam ilyen elveszettnek és egyedülinek. A szoba ajtaja kivágódott és egy sötét alak jelent meg. Azt hittem, hogy Travis jött vissza és meggondolta magát. Annyira megijedtem, hogy még a sírás is belém fulladt, nem mertem levegőt sem venni.
- Catharina? – lépett beljebb a sötétség, de ahogy meghallottam a hangját, fellélegeztem és újra ringatni kezdtem magam.
- Nincs itt. – suttogtam a sírástól rekedt hangon.
- Leana? – kérdezte megdöbbenve Keith.
- Mi van veled, meg ezekkel a nevekkel? – hangom hamisan csengett, ahogy felnevettem, de valamivel oldanom kellett a saját feszültségemet és a legkevésbé sem Keith-re lett volna most szükségem.
- Mi a baj? – teljesen bejött a szobába és maga után becsukta az ajtót. Fészkelődni kezdtem az ágyon, ahogy fejbe csapott a felismerés, hogy csak fehérneműbe ülök, de a sötétség kicsit enyhített a frusztrációmon.
- Semmi. – feleltem, fejemet lehajtva a kezemre, onnan néztem fel rá.
- Aha. – bólintott, mint aki egy szavamat sem hiszi el. – Miért vagy meztelen? – egyenes kérdése meglepett.
- Nem vagyok meztelen. – nevettem zavaromban.
- Itt vannak a ruháid. – a lábaim előtt puffantak.
- Kösz. – húztam el a számat szégyenemben. Már csak az hiányzott, hogy ő találjon így rám és továbbra is hallgassam a sértegetéseit, a feltételezéseit. Lassan a pólóm után nyúltam és áthúztam a felsőtestemen. Felvettem a rövidnadrágomat is.
- Ilyen jó volt? – éreztem a hangjában a megvetést. Lehunytam a szemeimet és magamban elszámoltam tízig.
- Keith. Ne. – suttogtam kínzottan és beletúrtam a hajamba. – Most ehhez nincs hangulatom. Csak… fogd be és segíts megkeresnem Hollyt.
- Én Catharinát keresem. – ezzel egyértelműen kifejezte, hogy nem számíthatok a segítségére.
- Láttam. – vontam vállat, ahogy lemásztam az ágyról és megkapaszkodtam a szélében, hogy ne essek el.
- Hol?
- Amikor jöttem fel, ő a lépcsőfordulónál volt és sebesen igyekezett a fürdőszoba felé. – feleltem, majd kiegyenesedtem és léptem párat, hogy próbára tegyem álló képességemet.
- Akkor gyere. – ezzel megfogta a kezemet és kihúzott a szobából, egyenesen a fürdőszoba felé tartottunk.
- Hé, hé, hé! – tiltakoztam. Túl gyors volt a tempó gyenge lábaimnak. – Nekem Hollyt kell megtalálnom.
- Őt meg én láttam. – vágta rá, majd megállt a fürdőszoba előtt és dörömbölni kezdett rajta.
- Csodás. – morogtam, majd arrébb toltam még mielőtt mindenki tekintetét magunkra vonzottuk volna.
- Mit csinálsz? – nézett rám felhúzott szemöldökkel.
- Ha ő van bent, így nem fogja kinyitni. Ivott? – szemei azt sugallták, hogy ezt most komolyan kérdeztem?! – Jó, oké, értem. – tettem fel védekezés képen a kezeimet. Neki dőltem az ajtónak és normál hangnemben kezdtem beszélni. – Catharina, te vagy bent?
- Igen. – hallottam az ajtó túloldaláról a síros hangot.
- Mi a baj?
- Nem érzem jól magam.
- Nyisd ki az ajtót. – kértem.
- Nem akarom, hogy így lássanak.
- Akkor minek iszol ennyit? – a kérdés csak kicsúszott a számon, nem akartam hangosan kimondani, de most már nem tudom visszaszívni. Éreztem, ahogy a mellettem álló Keith megmerevedik és hangosan kifújta a levegőt.
- Nem direkt volt. – hallottam meg újra a szipogást. Rekedtesen felnevettem.
- Akkor most ebben egyetértünk. – bólintottam, mintha látná. – Na, nyisd ki az ajtót. Minden rendben lesz. – a zár kattant az ajtóban és megjelent előttünk Cat a szétfolyt sminkével. Biztosan én is így nézek ki.
- Csodásan festhetek. – nevette el magát, ahogy megállt előttünk.
- Hát… Én nem tudom, hogy én, hogy festek, de szerintem körülbelül ugyanúgy nézünk ki.
- Úú. – húzta el a száját, ami nem jelenthetett jót ránk nézve.
- Te. – fordultam Keith felé. – Elmész és megkeresed Hollyt és felhozod ide hozzánk.
- Én nem…
- De! – jelentettem ki határozottan. – Addig mi összeszedjük egymást. – ezzel Cat-et visszatoltam a fürdőszobába, beléptem én is, és magunkra zártam az ajtót, hogy senki ne tudjon bejönni.

Ahogy a kád szélén ültem és hagytam, hogy a még félig mámorban úszó Catharina újra sminkeljen arcon csapott a felismerés. Rájöttem, hogy miért nem tudtam lefeküdni Travis-el.