10. Őrület

Sziasztok! Egy nagyon tehetséges írónő megnyitotta legújabb blogát. Ha szeretnétek egy hihetetlenül jó, csipkelődős, fantasztikus sztorit olvasni, egy szexi sráccal, aki a csajok álma, akkor jobban teszitek, ha benéztek.! Higgyétek el. Nem bánjátok meg! : ) Nekem volt alkalmam, hogy megismerjem az írónőt, és bátran merem állítani, hogy kevés ember tud jól írni, fogalmazni, de Ő köztük van.!!

http://eleglennek.blogspot.hu/

r.

Egy huszonöt év körüli srác állt szemben Keith-el. Mindketten dühösnek látszottak. Az ismeretlen férfinak kék volt a szeme, izzott az elfojtott dühtől. Izmos teste volt, feszült rajta a fehér póló, ami kiemelte olajbarna bőrét. Vagy Mexikóinak, vagy Spanyolnak tippeltem volna. Igen közel álltak egymáshoz, amikor mellettük találtam magam és nem vettek észre, egészen addig, amíg meg nem köszörültem a torkomat. Gyilkolni tudtak volna a pillantásukkal.
- Ö… nem akartam félbe szakítani semmit. – tettem fel a kezeimet védekezés képen.
- Catharina… Te vagy az? – lépett felém egy lépést az ismeretlen, hangja hitetlenkedőnek tűnt.
- Hagyd őt békén! – sziszegte Keith mielőtt még megszólalhattam volna.
- Catharina? – kérdezte újra a kék szemű és kezeivel az arcom felé közelített.
- N… nem tudom, miről beszél. – léptem ösztönösen hátrébb érintése elől.
- Mit csináltál vele te állat? – fordult Keith felé, majd nagyot taszított a mellkasán. Keith hátratántorodott, de nem esett el. Kis terpeszbe állt meg, készen a folytatásra.
- Nem csináltam vele semmit! – ordított vissza az ismeretlenre.
- Akkor miért nem emlékszik rám, te idióta? – kiáltott még egyszer, és ez volt a végszava. Keih-re vetette magát és már a földön fekve verekedtek. Tehetetlenül álltam mellettük és nem tudtam mit tenni. Csak néztem, ahogy a kék szemű, izmosabb testalkatú srác Keith fölé kerekedik, ráül a csípőjére és ököllel ütni kezdi az arcát, a testét, mindenét. Halktalan sikoly szaladt fel a torkom legmélyéből és tehetetlenségemtől remegni kezdtem. A másodperc törtrésze alatt jutott el a tudatomig, hogy nekem csak egy kis időre kellene elvonnom a pasas figyelmét, ami egy kis esélyt adna Keith-nek. Nem hezitálhattam sokáig, mert már így is vért láttam folyni. A férfi hátára vetettem magam és erőnek erejével próbáltam lefejteni Keith-ről. Lábaimmal átfogtam a derekát, kezeimmel a nyakát szorítottam. Éreztem, ahogy teste megmerevedik, és egy pillanatra elfelejti, hogy Keith-t próbálta megölni puszta kezeivel.
- Hagyd őt békén! – kiáltottam magamon kívül, az őrület határán állva. Az ismeretlen hangosan szitkozódott, ahogy megpróbált megfordulni és ledobni magáról, de erősen küzdöttem ellene. A pillantásom egy fekete szempárral találkozott, aki értetlenül bámult rám, majd észbe kapva jobb ököllel akkorát ütött a férfi arcára, hogy szinte hallottam, ahogy a csontok törnek. A mozgás, amivel le akart magáról dobni abbamaradt. Keith-től még egy ütés érkezett pontosan ugyanoda, ahol az előbbi is célba ért, aminek következtében az idegennek még a légzése is abbamaradt és már csak azt vettem észre, hogy eldőlünk. Az idegen alá szorultam, de súlyos izomtömege miatt alig kaptam levegőt. Éreztem, ahogy a pánik és a levegőtlenség miatt, gégém összeszorul és kezd felülkerekedni rajtam az asztmám. De hirtelen eltűnt rólam a férfi, nekem pedig újra friss oxigén áradt a tüdőmbe. Szám akaratlanul is elnyílt, kiélvezve a levegőt. Mélyeket sóhajtva próbáltam visszaállítani a légzésemet és a szívverésemet a normálisba.
- Ezt még megbánjátok! – szólt még egy utolsót a pasas, ahogy Keith összeszedte a padlóról.
- Elég lesz Diego! – nézett rá Keith egy gyilkos pillantással.
- Te is, meg a rohadt kurvád is! – köpte a szavakat önkívületi állapotban, mint aki az előbbi mondatot nem is hallotta. A jutalma Keiht-től még egy jobb egyenes volt. Ez után lehurcolta az emeletről, és kikerültek a látóteremből. Én meg csak feküdtem ott Cat-ék padlóján, mint valami rongybaba, akit ott felejtettek. De, ha akartam volna, akkor sem tudtam megmozdulni. Az egész testem remegett az adrenalintól, ami túlkésőn kezdett el folyni a vérembe. Behunytam a szemeimet, és alkarommal még el is takartam, hogy biztosan ne lássak semmit.
- Hé! – jött egy halk suttogás, majd egy gyengéd szorítást éreztem meg magamon. Engedtem, hogy karomat elhúzza szemeimről és magyarázatra várva bámultam bele a fekete szempárba. – Jól vagy? – kérdezte, miközben pillantásával feltérképezte testemet.
- Ezt inkább nekem kéne kérdeznem tőled. – nyögtem fel, ahogy én is végig néztem rajta. Szemöldöke felrepedt, ahogy az ajkából is folyt a vér. Ökle lehorzsolódott, az is csupa vér volt, és még a többit nem is láttam, mert ruha takarta. – Segíts! – nyújtottam felé a tenyeremet, hogy talpra állítson. Elkapta és felhúzott a földről. Lementem vele az emeletről, be a fürdőszobába.
- Mit csinálsz? – kérdezte furán, ahogy a szekrényeket nyitottam és csuktam.
- A fertőtlenítőt keresem. – válaszoltam, miközben fejemet bedugtam az egyik szekrénybe, hogy jobban lássak.
- Talán, ha megkérdeznéd, hogy…
- Minek? – szakítottam félbe. – Meg van. – egyenesedtem fel és meglóbáltam a kis üvegcsét a kezembe.
- Mit akarsz vele? – nézett rám felhúzott szemöldökkel.
- Lekezelem vele a sebeidet, hogy ne fertőződjenek el! – vontam vállat teljesen természetesen, mintha az előbbi dolog meg sem történt volna. Muszáj volt valamivel elterelni a figyelmemet, mert ha elgondolkodtam volna azon, hogy mi történt, az a kis szakadék, ami még elválasztott az őrülettől, biztos, hogy elég löketett adott volna, ahhoz, hogy átjussak azon a szakadékon.
- Na, azt már nem! – rázta sebesen a fejét.
- Persze. – bólintottam miközben elmentem mellette a konyhába. – Gyere! – kiáltottam hátra, mert éreztem, hogy nem követ.
- Erre nincsen semmi szükség! – dünnyögte, ahogy kihúzta a konyhában a széket és leült rá. Elővettem a szekrényből egy kisebb tálat, megtöltöttem vízzel és beszereztem egy törlőrongyot is. Lába terpeszben terült szét, ahogyan ült, én meg vállat vonva beálltam közéjük és szemmagasságig lehajoltam hozzá.
- Ez lehet kicsit csípni fog. – mosolyogtam rá kedvesen, miközben a hideg vízzel átitatott rongyot a szemöldökéhez nyomtam. Olyan halkan szisszent fel, hogy szinte nem is hallottam. Óvatosan törölgettem arcáról a vért, miközben arca minden egyes négyzetcentiméterét tanulmányoztam. Két napos borostája kezem alatt enyhén szúrt. Egy másodperc alatt változott meg a konyha atmoszférája és éreztem, ahogy a szikrák körülöttünk pattognak. Arca pár centire volt az enyémtől, miközben a fertőtlenítő szaga orrunkat facsarta. Hangosan sóhajtottam, miközben kicsavartam a vizes ruhát és visszafordultam Keith felé. Reszketve fújtam ki a levegőt, miközben fertőtlenítettem a sebeit. Éreztem, ahogy Keith nagyot szippant a levegőből, miközben közelebb hajolok hozzá. Fekete szemei felizzottak, ahogy rám nézett. Szemei mélysége teljesen a hatalmába kerített és egy pillanatra még levegőt is elfelejtettem venni. Arcára simított kezemre helyezte az ő tenyerét, ami meleg volt és óvó. Ajkain egy aprócska mosoly bújt el, ami csak nekem szólt. Másik tenyere, a csípőmet szorította. Homlokomat homlokának döntöttem, miközben mélyeket lélegeztem. Szám elnyílt és éreztem forró leheletét, miközben végig csiklandozza az arcomat, nyakamat és ajkamat. Már csak pár milli választott el minket egymástól, keze szorítása erősödött a csípőmön, lélegzetvételei szaporábbak lettek. Akaratlanul is közelebb húzódtam hozzá, de a fürdőszobából csörömpölést hallottunk, majd halk szitkozódást. Megmerevedtem, szemeim azonnal kipattantak és olyan hirtelen húzódtam el Keith elől, mint akit pofon vágtak.