15. Focimeccs

r.

 

- Minek iszol ennyi kávét? – nézett rám Holly a napszemüvege mögül.
- Hogy neked legyen mit kérdezned. – kacsintottam rá, miközben kitöltöttem a kávét a bögrémbe és leültem mellé a medence partjára. Napszemüvegemet rá csaptam az arcomra, a nap felé fordultam és élveztem, ahogy a napsugarak végig simítják a testemet. Gondtalan érzés volt. A forró kávé végig égette a torkomat, ahogy belekortyoltam, de összehasonlíthatatlan az érzés, amikor a koffein elkeveredik a vérrel és feltölt energiával. A hangszóróból Austin Mahone – Mmm Yeah c. száma dübörgött, a langyos víz jólesően melengette a lábamat és kedvem támadt táncolni. De nem tettem. Helyette csak ültem a medence szélén és hagytam, hogy a napsugarak átfessék a halvány barna testemet erőteljesebb barnára.

- Kérsz jeget is a limonádédba? – kiáltottam ki Holly-nak a konyhából, miközben a mélyhűtőben keresgéltem jég után.
- Még szép. – hallottam a válaszát, a hangos zene ellenére. Dudorászva táncoltam a konyhában, közben kitöltöttem a limonádét és a pohár aljára pár darab jégkockát dobtam. A pulton a telefonom, hangosan énekelt. Felkaptam és meg sem nézve, hogy ki keres felvettem.
- Mondd. – a fülem és nyakam köré szorítottam a mobilt, közben pedig tovább ügyeskedtem a frissítőinkkel.
- Mit szólnátok egy foci meccshez? – egy mély és összetéveszthetetlen szexi hangot hallottam a vonal túl oldaláról. Elvettem a fülemtől a telefont és megnéztem a kijelzőt. Catharina.
- Nem szeretem a focit. – válaszoltam a döbbenetből felébredve.
- Nem ezt kérdeztem. – nevetett fel.
- Keith. – sóhajtottam és neki dőltem a pultnak. Szabad kezemmel a tarkómat szorongattam, testemet elöntötte a forróság. Éreztem, ahogy kipirult az arcom. – Nem érek rá. – hazudtam.
- Egy frászt. – vágta rá. – Hallom a zenét. – automatikusan a hifi felé kaptam a pillantásomat és szuggeráltam, hátha elnémul. De nem vagyok varázsló.
- Akkor mondom máshogy. Nem akarok. – vontam vállat, mintha láthatná.
- Király. Akkor fél óra múlva a kilencedik és a nyolcadik sarkán. – ezzel kinyomta én meg csak bámultam a telefont. Csak meredtem magam elé, és megpróbáltam figyelmen kívül hagyni a fura érzést a gyomromban. A poharakat egy tálcára rakva kimentem Holly-hoz.
- Mi tartott ennyi ideig? – mosolygott fel rám.
- Várnak minket. – sóhajtottam, majd lehuppantam mellé.
- Mi? – nézett értetlenül.
- Catharina és Keith. Focizni akarnak. Fél óra múlva kellene találkoznunk velük. – felvettem a poharamat és a bepárásodott üveg oldalán húzogattam fel-le a kezem, miközben agyam vadul pörgött.
- Akarsz menni?
- Nem. – ráztam meg a fejemet.
- Én akarok. – csapott a combomra. – Úgyhogy öltözz!

Még mindig dühöngtem azért, hogy el kellett jönnöm, de, amikor már a pályán álltam és azon gondolkoztam, hogy pontosan mit is kellene csinálnom rájöttem, hogy volt választásom. Dönthettem volna akár úgy is, hogy azt mondom nem, és otthon maradok. De belül, a mellkasom alatt, tudtam, hogy jönni akarok. Mert nem akartam kihagyni egy olyan alkalmat sem, amikor láthatom Keith-t. És ezért, meg tudtam volna ölni magam.
- Oké. És pontosan mit is kell csinálnunk? – kiáltottam a pálya közepén állva. A csapatfelosztás könnyen ment. A két Black együtt, én meg Holly-val ellenük.
- Elvenni tőlem a labdát és berúgni Catharinának. – kiáltotta vissza Keith.
- Szuper. – morogtam az orrom alatt, majd megfordultam és elindultam Holly felé, aki a kapu előtt törökülésben ült és cigizett. – Először is. – kezdtem, ahogy odaértem hozzá. – Adj nekem is egy szálat. Kettő. Kapus akarsz lenni vagy, aki lecselezi Keith-t? – elfogadtam a felém nyújtott dobozt és én is rágyújtottam miközben leültem mellé és Cat-et meg Keith-t figyeltük, akik bemelegítettek.
- Lehet, hogy most nekünk is ezt kéne. – nevetett fel Holly.
- Lehet. – bólintottam. – Na?
- Keith ellen biztos nem leszek kapus. – rázta meg gyorsan a fejét. – Mellesleg, aki középen áll és nem a kapuba, azt csatárnak hívják. – világosított fel.
- Részletkérdés. – legyintettem.
- Kezdhetjük? – kiáltottak oda nekünk.
- Fél pillanat. – szólt vissza Holly. – Mi a taktika?
- Az is kell? – felhúztam mind a két szemöldökömet és véletlenül az arcába fújtam a füstöt.
- Jó lenne. – nevetett fel.
- Oké. Akkor mondjuk, legyen az, hogy én védek, te meg gólt rúgsz. – ajánlottam fel az ötletemet.
- Jó tervnek tűnik. – csapott bele a kezembe, majd felállt és felhúzott engem is. 

Én beálltam a kapuhoz és úgy csináltam, mint aki nagyon tudja, hogy hogyan kell védeni. Elméletben könnyű volt. Arra ugrok, amerre jön a labda, megfogom, vagy el ütöm vagy kirúgom. Bármi, ami segít ahhoz, hogy ne kapjunk gólt. Igen, de elméletben minden könnyebb, mint a gyakorlatban. Holly és Keith elkezdték a játékot. Körülbelül öt perc után az állás 3:0 volt az ő javukra. Keith gyorsan futott, Holly nem bírta elvenni tőle a labdát és már futni sem bírt. Igazából, amikor kiadtam neki a labdát, csak akkor volt nála. Azután, már jött is Keith és csak azt vettük észre, hogy mellettem elsuhanva a labda a kapuban pihen.
- Nekem ez nem megy! – kiáltotta Holly lihegve a pálya közepén szétterülve.
- Mi legyen? – kezeimet ellenzőnek használtam és a szemem fölé szorítottam, hogy lássak is valamit a naptól.
- Cseréljünk. – nyögött fel, majd valahogy feltápászkodott és négy kéz láb elkúszott a kapuig. – Te figyelj csak. – nézett fel rám, ahogy odaért. – Nem az volt a terv, hogy védesz is?
- Várj! – emeltem fel védekezés képen a kezeimet. – A tervnek volt olyan része is, hogy te meg gólt lősz.
- Próbáld meg! – intett, majd összecsuklott és kiterült a gól vonalon. Kelletlenül elindultam Keith irányába, aki a pálya közepén állt és egyik lábát a labdán egyensúlyoztatta.
- Most gól volt. Akkor nem mi kezdünk? – kérdeztem, lecövekelve tőle pár méterre. Felnevetett, majd a labdát elém gurította. A nap folyamatosan tűzött, egyre melegebb volt a levegő, ami keveredett a salakkal. – Hát ez jó lesz. – sóhajtottam, majd megpróbáltam elindulni Catharina felé, aki mosolyogva ugrált a kapuban és felém intett. De a következő pillanatban porfelhő támadt előttem, nem láttam semmit és a labda már a mi kapunkban feküdt Holly mellett. – Az szép. – bólogattam. Körülbelül ezt játszottuk minden középkezdésnél. Futottam, nem értem utol. Belerúgtam a labdába, elestem. Ki akartam cselezni Keith-t, olyan gyors volt, hogy összeakadt a lábam és megint elestem.  – Elegem van! – kiáltottam, mint egy fél őrült. – Ez egy hülye játék! Hülye szabályokkal! Rossz a csapatelosztás is! Én kiszálltam! – hadonásztam a kezemmel, majd meguntam és elindultam a pad felé. Felkaptam a kulacsomat és vízhez jutattam kiszáradt szervezetemet. A felét megittam, a másik felét pedig a tarkómra öntöttem.
- Egyetértek. – lihegett Holly, ahogy odakocogott mellém és lerogyott a padra. – Haza akarok menni. – nyöszörögte önkívületi állapotban.
- El sem akartam jönni. – néztem rá dühösen, miközben újból meghúztam a kulacsot.
- Mi a baj lányok? – mosolygott ránk Cat.
- Hogy mi a baj? – kérdeztem idegesen. – Te nem láttad az előbbi egy órát? – intettem a pálya felé.
- Vicces volt. – nevetgélt szórakozottan.
- Tudod mi lesz még vicces? – egy mosolyra húztam a számat, kezembe fogtam a táskámat és lenéztem rá.
- Mi?
- Az, hogy én most szépen haza megyek. – ezzel intettem egyet és megfordultam.
- Ne már! – húzta el a száját, és elkapta a kezemet.
- Nem! – pördültem vissza. – Tényleg elegem van! Meleg van! Nem is tudunk játszani! Végeztem. – kirántottam könyökömet a szorításából és elindultam a kocsim felé.
- Hazaviszel? – kiáltott utánam Holly.
- Egy perced van, hogy a kocsinál legyél. – szóltam vissza, miközben kinyitottam az ajtót és pár másodpercig nyitva hagytam, hogy ki szálljon a forróság. Ezzel beültem és már indítottam is a motort. Bekapcsoltam a klímát és a rádiót is. Fejemet neki döntöttem a támlának, majd megvártam, míg Holly is beszáll.
- El sem köszöntél. – nézett rám, miközben beült és becsukta az ajtót.
- Majd, ha hazaértem és letusoltam felhívom őket, és elköszönök.
- Nézz rájuk. – intett. – Szomorúak. – feléjük fordultam és még pont elcsíptem, ahogy Keith felém fordul és bele bámul a szemembe. Fekete szemei csillogtak, ahogy nézett, puha ajkai mosolyra húzódtak. Nem mosolyogtam vissza, nem intettem, pedig legszívesebben azt tettem volna. Ehelyett összehúztam a szemem és úgy néztem rá, hogy tudja, dühös vagyok. Láttam, ahogy felnevet, mondd valamit Cat-nek, majd odakocog hozzánk. Egyik kezével a kocsira támaszkodott, másik kezével megkocogtatta az üveget. Kelletlenül leengedtem és kíváncsian néztem rá.
- Holly, Catharina beszélni akar veled. – biccentett a szöszi felé. Lejjebb hajolt és szinte arca már arcomnál volt. Testem bizseregni kezdett, és nem bírtam nyugton ülni. Illata most is ugyanolyan volt, mint mindig. Citrom, fahéj és menta. Ez a három tökéletes kombinációja. Egy pillanatra lehunytam a szememet és hagytam, hogy ez az illat, megtöltse a tüdőmet és az agyamat. Holly kiszállt a kocsiból, elment Catharinához, de Keith nem húzódott el, csak tovább mosolygott, megfejthetetlenül.
- Igen? – kérdeztem zavartan.
- Nyertünk. – mosolygott szenvtelenül.
- Tudom. – bólintottam még mindig dühösen. – Ott voltam.
- Jól játszottál. – felnevettem.
- Persze. – biccentettem oldalra a fejem. – Jobban, mint te. – kacsintottam. Tekintetem a szája és a szemei között cikázott. Ugyanaz az érzés öntött el, mint az étteremben. Görcsbe rándult a gyomrom, a testem megremegett, kiszáradt a szám és érezni akartam őt. Megnyaltam az ajkaimat, majd elvesztem fekete szemeinek mélységében.
- Később gyertek át Holly-val. – nézett rám komolyan.
- Majd meglátjuk. – válaszoltam fáradtan.
- Nem fogjátok megbánni. – kacsintott, majd olyat tett, amitől a szívem meg állt egy pillanatra. Még beljebb hajolt az ablakon, és puha ajkait ajkaimra nyomta. Nem tartott tovább tíz másodpercnél, és még a nyelve sem csúszott át a számba, de ebben az édes szájra pusziban, több érzelem volt, mint eddigi egész életemben. Elállt a lélegzetem, lehunytam a szemem és közelebb húzódva hozzá, erősebben nyomtam ajkaimat övéihez. Zihálva húzódott el, majd homlokát homlokomnak döntötte és onnan nézett rám ragyogó fekete szemeivel. – Gyertek el. – ismételte újra mosolyogva.