17. Ez csak egy levél

r.

Az egy hét haladék alatt nem csináltam semmi olyan dolgot, amihez nem volt kedvem. Kivettem a szabadnapjaimat, hogy ne kelljen bemennem, dolgozni és otthon voltam. Átrendeztem a szobámat, kiválogattam a ruháimat és rendbe tettem a dolgaimat. Voltam masszőrnél, meglátogattam a fodrászomat, aki az unalmas fekete hajszínemnek, kékes-lilás csillogást adott. A hét közepén pedig felkerestem a kedvenc tetováló művészemet, Nathen-t, aki újabb mintát, vart a hátam még eddig üresen álló felületére. Most már nem csak egy hatalmas kereszt díszíti a gerincemet, amin egy rózsafüzér tekeredik végig, a vízszintes részen pedig az Anya felirat tündököl. A jobb oldalamon egy kisebb szabadságszobor van, ami körül madarak röpködnek, a jobb kezem alatt végig a bordámon egy zeneszövegnek az idézete, alatta pedig egy pitypang, amiből a szél elfújt már pár magot. A bal oldalamon pedig most már egy angyal nevet a nagyvilágra, aki a kaszás kaszáját tartja a kezében. A csípőmtől virágok tekeregnek körben a jobb combomig, a vége pedig egy egyszerű masni, ami úgy néz ki, mintha harisnyatartó lenne. 

De az utolsó napra hagytam, a legnehezebb feladatomat. Hogy megírjam a levelet az idős hölgynek, a kis étteremben. Annyi mindennel elfoglaltam magam a héten, hogy nem is volt időm Keith-en gondolkodni. Valahogy mindig meg tudtam oldani, hogy eltereljem róla a figyelmemet. De most a hét végére, úgy éreztem, hogy megüresedtem és ideje tájékoztatni a hölgyet a nem létező kapcsolatunkról. Hát, ha ezzel kitöltöm a magamban kialakult űrt.

Az íróasztalom előtt a forgószékemben ültem és a tollam végét rágcsálva azon gondolkoztam, hogyan kéne neki kezdeni. Az üres lap fölé hajoltam és írni kezdtem. 

Kedves…

Azt hittem könnyű dolgom lesz, de hát tévedtem. Még csak a nevét sem tudtam a hölgynek, így a megszólításnál már elakadtam. Hangosan fújtatva rágtam a szám szélét és a telefonomat szuggeráltam, ami a lap mellett feküdt az asztalon. Egy hete, hogy szinte nem keresett senki, Nathen-t és Rafaelt leszámítva. Felkaptam a telefont az asztalról, megpördültem a székkel és gondolkodás nélkül tárcsáztam. Harmadik csöngésre vette fel.
- Igen? – szólt bele a mély, szexi hang, amitől kirázott a hideg.
- Nem emlékszel a nő nevére az étteremből? – kérdeztem vissza köszönés nélkül. A szívem vadul dobogott, odabent a mellkasom alatt és lélegzet visszafojtva vártam a válaszát. Azt hittem egy örökké valóság lesz, mire újra megszólal azzal az ellenállhatatlan hangjával.
- Nancy. – felelte hosszú másodpercek után. Hangosan kifújtam bent tartott levegőmet és a lábammal jobbra-balra forgolódtam a székben.
- Kösz. – mondtam, majd hallgatás következett. Feszélyezett a csend. Már ép le akartam volna tenni, amikor újra megszólalt.
- Na, és hogy áll eddig a kapcsolatunk? – éreztem a hangján, hogy mosolyog.
- Oh, remekül. – felnevettem, és a számból csak kicsúsztak a hazugságok, amik még a papíron sem szerepeltek. – Nem régen volt az egy éves évfordulónk, ezért te megleptél engem és ajándékokkal halmoztál el, rózsákkal, ruhákkal, a kedvenc ételeimmel, masszázzsal. – nem bírtam befejezni, mert félbeszakított a hangos nevetése.
- Nem gondolod, hogy ez nem túl reális? – szólalt meg, ahogy abba maradt fuldokló nevetése.
- Miért ne lenne reális? – biccentettem oldalra a fejemet, mintha látná. – Tudod, a szerelmesek, akik tényleg azok, valami ilyesmit csinálnak.
- Tényleg? Nem gondoltam volna. – tele volt a hangja cinizmussal.
- Pedig így van. – bólogattam mosolyogva.
- Szerintem neked segítség kéne. – szinte láttam magam előtt, ahogy fekete szemei felcsillantak. Egy jól eső remegés futott végig a testemen.
- Szerintem nem. – válaszoltam a kimondatlan kérdésére.
- Szerintem meg segítségre szorulsz. Át kéne jönnöd, hogy együtt írjuk meg a kapcsolatunkat. – ajánlotta fel. A szabad kezemmel tarkómat szorongatva éreztem, ahogy kipirult az arcom.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne. – susogtam halkan.
- Ugyan már. – nevetett ki. – Ez csak egy levél.
- Igazad van. – vágtam rá, és húztam ki magam ültömben. – Gyere át te. – elmondtam a címet, és esélyt sem adva neki a válaszra, kinyomtam a telefont. És őszintén nem akartam elhinni, hogy ezt tettem.